Nyelv
中文简体 Poliészter szövetek ezek a leggyakrabban használt mesterséges szövetek a világon, sokféle típussal és keverékkel. Népszerűek ruházati cikkek, lakberendezési tárgyak és ipari anyagok terén.
A poliészter eredete az 1920-as évek végére vezethető vissza, amikor a vegyészek felfedezték, hogy monomer (egyetlen, nem ismétlődő molekula) állítható elő alkohol és karbonsav reakciójával. Ennek eredményeként számos szintetikus szál, köztük nejlon és polipropilén született.
Az 1940-es években brit kémikusok J.T. Dickson és J. R. Whinfield szabadalmaztatta a PET nevű polietilén-tereftalátot, amelyet később poliészterként ismertek. Ezt az anyagot a DuPont hozta forgalomba az Egyesült Államokban az 1970-es években.
Sokféle poliészter szövet létezik, és mindegyiknek megvannak a maga egyedi tulajdonságai. Néhány nagyon puha, míg mások kevésbé. Ezek a különbségek a létrehozásuk módszereiből adódnak.
Az etilén-poliészter, más néven PET, a poliészterek leggyakoribb típusa. Számos különböző forrásból előállítható, beleértve a szént, vizet, kőolajat és levegőt.
Ez egy tartós anyag, kiváló szilárdsággal és hosszú élettartammal. Ezenkívül könnyű és légáteresztő, így ideális sportruházathoz.
Egyes poliészterek ellenállnak a nedvességnek és a vegyszereknek is, így ideálisak kültéri ruházathoz. Ezek a tulajdonságok népszerűvé teszik kapucnis pulóverek, széldzsekik és egyéb ruhák számára.
A textil- és lakberendezési alkalmazások közé tartoznak a kárpitok, a drapériák és az asztalterítők. Általában vízbázisú tintákkal és közvetlen ruhadarabra történő nyomtatással festik őket. Ez a módszer nagy sebességű nyomtatót használ a szövet felületére színes minták felvitelére.
A texturált fonalak, a szálas fonalak és a fonott fonalak mind a poliészter szövetek gyártási folyamatának részét képezik. Ezután összefonják őket, hogy készterméket hozzanak létre.
A legtöbb poliészter szövet nem biológiailag lebontható, és eltömítheti a hulladéklerakókat. Ez azt jelenti, hogy negatív hatással vannak a környezetre, és fontos, hogy alternatív anyagokat találjunk, amelyek biológiailag lebomlanak vagy természetes szálakból készülnek.
Vannak növényi alapú poliészterek is, amelyek cukornádból és más természetes forrásokból származó etilént használnak. Az ilyen típusú szövetek előállítása általában drágább, mint PET-társaik, de vannak pozitív környezeti előnyeik.
A poliészter előállításának másik módja a használt műanyag palackok újrahasznosítása, például a kamrában találhatóak. Ezzel a módszerrel olyan poliésztert állítanak elő, amely egyszerre tartós és sokoldalú, és létrehozásához nincs szükség további energiára.
Az ezzel a módszerrel előállított poliésztert ezután tereftálsavval keverik össze, amely 150-210 Celsius fokos hőmérsékleten megolvad. Az olvadt polimereket ezután egy fonógépen vezetik át, hogy kis és kerek nyílásokat képezzenek az anyagban.
Miután a kapott szövetet megszőtték, ruházati cikkek és egyéb termékek, például táskák és takarók gyártásához használható. Használható olyan textíliák készítéséhez is, amelyek tartósak és légáteresztőek, például szőnyegek és függönyök.
A poliésztert gyakran használják kárpitozáshoz és lakberendezéshez, mivel olcsó és tartós. Könnyen festhető, így a művészek különféle dekorációs projektekhez használhatják. Ellenáll a nedvességnek és a vegyszereknek is, így kiválóan alkalmas üveg és más kényes felületek tisztítására.
Poliészter és spandex szövetek
| Poliészter és spandex szövetek | |
| FW | 165cm---200cm |
| GW | 140GSM ---180GSM |
| FC | 92%P 8%S ---95%P 5%S |
